Psalms 50

1Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig. 2Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten – 3jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon. 4Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét. 5Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet 6És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla. 7Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok. 8Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak; 9nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat. 10Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein; 11ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van. 12Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége. 13Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e? 14Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat; 15és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem. 16A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet? 17Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat. 18Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed. 19Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod. 20Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz. 21Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt. 22Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene. 23A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
Copyright information for HunIMIT